Próbálta a nagyapó, a nagyanyó, az unoka, a kutya, macska, kisegér kihúzni a nagy répát, amit végül a mese végére csak sikerült a helyéről kiemelni.
De aki elfelejtette volna, hogy is van, akkor itt újra elolvasható:
Alekszej Tolsztoj: A répa
Az apóka ültetett egy répát, és így biztatgatta:
– Nőj, nőj, répa, növekedjél, gyökérke,
jó édesre, szép kövérre, óriási nagyra!
Meg is nőtt a répa, jó édes lett, szép kövér lett, óriási nagy lett.
Ment az apóka, hogy kihúzza.
Húzta-húzta, tépte-cibálta, ráncigálta,
De hiába – nem mozdult a répa.
Hívta az apóka az anyókát.
Anyóka húzta apókát,
apóka húzta a répát –
húzták-húzták, ráncigálták, de hiába
– nem mozdult a répa.
Hívta az anyóka az unokáját.
Unoka húzta anyókát,
anyóka húzta apókát,
apóka húzta a répát –
húzták-húzták, ráncigálták, de hiába
– nem mozdult a répa.
Hívta az unoka a kutyát, Bogárkát.
Bogárka húzta unokát,
unoka húzta anyókát,
anyóka húzta apókát,
apóka húzta a répát –
húzták-húzták, ráncigálták, de hiába
– nem mozdult a répa.
Hívta Bogárka a tarka macskát.
Macska húzta Bogárkát,
Bogárka húzta unokát,
unoka húzta anyókát,
anyóka húzta apókát,
apóka húzta a répát –
húzták-húzták, ráncigálták, de hiába
– nem mozdult a répa.
Hívta a macska az egérkét.
Egérke húzta a macskát,
macska húzta Bogárkát,
Bogárka húzta unokát,
unoka húzta anyókát,
anyóka húzta apókát,
apóka húzta a répát –
húzták-húzták, jót rántottak rajta …
Erre aztán engedett a répa
– kifordult a földből.