Lehetőséget kaptam, hogy az eddig elkészített alkotásaimat kiállítsam a letenyei Városi Könyvtárban. Mivel ez volt az első kiállításom, igy egy megnyitó is társult hozzá. Én, megmondom őszintén, nem szerettem volna, mivel nem vagyok az a kiállok a nagyközönség elé, és beszélek (magamról) típus. Bár pedagóguskènt már hozzá szokhattam volna. 😀
Az egyik könyvtáros ismerősömet kértem fel a megnyitó/bemutatkozó beszéd elmondására. Ment a vita, hogy amit küldtem anyagot, ha azt felolvassa, senki nem fogja halálra unni magát. Így összekaptam a gondolataimat és a háromnegyed oldalnyi gépelt szövegből csináltam kb. másfél oldalnyi gépelt szöveget. Mondtam neki, tőlem ennyi telt az önfényezéshez, ő jobbam ért a beszédek megfogalmazásához, kicsit ragozza a mondatokat és máris megfelelő hosszúságú lesz.
Meglepetésemre, blogomat átolvasva, egy nagyon jól összeszedett, megfogalmazott kis bemutatást rakott össze. Olyan dolgokról is beszélt a közönségnek, ami nálam az évek alatt feledésbe merült. (Nem szoktam a saját blogomat visszaolvasni) Megható volt (újra)hallani egy kis alkotás történetét, amit anno leírtam itt. Nagyon hálás vagyok Dittinek ezért a kutató munkáért, hogy időt nem sajnálva tényleg egy frappáns bemutató beszéddel emlékezetessé varázsolta nekem a kiállítás megnyitóját!
Köszönöm!
Köszönöm!
Kiállítani jó dolog. Több szempontból is!
1. Vitrinek, paravánok elrendezésekor rájöttem, mennyi kincsem van itthon.
2. Közösségi oldalak ide vagy oda, még ilyen kisvárosban is vannak olyanok, akik nem tudják, hogy ez a hobbim.
3. Élőben látni teljesen más.
4. Egy ilyen rendezvény kimozdítja az egész családot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése